Az emberek, akikkel nap mint nap találkozol, a saját csatáikat vívják, amiről semmit nem tudsz. Idegesíthet a nő a boltban, akinek üvölt a gyereke, és ő láthatóan nem tud vele mit kezdeni. Aztán ott araszol előtted a forgalomban valaki, aki úgy tűnik, képtelen normálisan vezetni azt az autót. Vagy teljesen irreális számodra a szomszéd nő, aki úgy néz ki minden nap, mintha valami katasztrófát élt volt át az elmúlt éjjel. De vajon mi zajlik valójában bennük?
Gondolhatod pusztán azt, hogy az a másik egyszerűen hülye. Vagy képtelen jól csinálni dolgokat. Csak azért, mert annyit tudsz, amennyit látsz. És ezen lehet, hogy felzaklatod magad.
Hiszen te nem szeretnél mást, csupán időben beérni a munkahelyedre, vagy békésen bevásárolni a boltban.
És bizony úgy érzed, hogy nem egyszerű nyugodtnak és megértőnek maradni az olyan helyzetekben, amikor mások valahogy akadályoznak téged.
De volt már testi fájdalmad, ami miatt nem mozogtál elég gyorsan? Akkor biztos, hogy rosszul esett volna, ha valaki ferde szemmel néz rád, mert akadályozod a haladását. Érhetett téged érzelmi veszteség is, és a munkahelyeden lehet, hogy elsírtad magad. Akkor pedig az embernek semmi szüksége rá, hogy valaki emiatt még le is teremtse, vagy elmarasztalja.
Mire van szükségünk nekünk embereknek?
A másik iránti megértésre és türelemre. Mindannyian erre vágyunk. Amikor nehézséggel küzdünk, nem mehetünk oda az összes emberhez, vagy nem kiabálhatjuk bele a világba, hogy „Megértést kérek, mert épp ma ért egy nagy bánat!”. Sem pedig azt, hogy „Ne haragudjanak meg rám, nem bírok gyorsabban menni, mert nagyon fáj a lábam”.
A stresszes helyzetekben erőfeszítést igényelhet, hogy megőrizd a hidegvéredet és hogy kedves légy ahhoz a másik emberhez. Mert nem tudod, mivel küzd. És ez az emberi kapcsolatok alapja. Úgy bánni másokkal, hogy az megkönnyítse az életüket és ne megnehezítse.
Képzeld csak el, milyen borzasztó hely lenne a világ, ha nem lenne benne szeretet. Nem ölelnék meg egymást a szerelmesek, nem simogatnák meg a szülők a gyerekeiket. Nem lennének közös baráti találkozók, sem kirándulások, sem szülinapi összejövetelek ajándékokkal.
Ha valakihez segítségért fordulnál, mindenki csak elutasítana. Kedvesség és megértés nélkül pokoli lenne az élet.
A mindennapok mókuskerekében, amikor neked magadnak is megvannak a problémáid és el akarod érni a céljaidat, nem egyszerű még másokra is odafigyelni. De ez csak kezdetben van így. Dönthetsz úgy, hogy mostantól másképp fogsz nézni a körülötted élőkre. És akkor rájössz, hogy ez a gondoskodó, kedves hozzáállás másokhoz, nem energiát vesz el tőled. Épp ellenkezőleg. Ettől te magad is jobban érzed magadat. Amikor szeretetet adsz, akkor azt te is érzed, nem csak az, aki kapja tőled. Ha sok ember kedves sokakkal, akkor az még több kedvesség a világban.
Ez a fajta bánásmód tehát egy olyan befektetés, ami nagyon megéri. Annak is, aki adja és annak is, aki kapja.
