Akkor sétáltál az életembe, amikor épp újra próbáltam megtalálni magam. Úgy éreztem, készen állok valami újra. Valaki újra.
Sötét hajad, sötét szemed és gyönyörű mosolyod volt. Rendkívüli módon szálltál alá az égből. Minden, amit akartam, valaki olyan, aki ott van nekem. Aki megkérdezi, milyen volt a napom, támogat és csodál engem. És én is ugyanezt tenném neki.
Az első pár hétben minden nap kerestél. Hosszú mondatokat írtál és rögtön viszont válaszoltál. Több platformon is írtál egyszerre. Ezért különlegesnek éreztem magam ettől és attól is, hogy minden nap azt olvashattam, mennyire elképesztettelek téged.
Még mindig emlékszem, amikor bizonyossá vált bennem, hogy ez valami valóságossá fog válni. Valami csodálatossá. Ez akkor volt, amikor a karjaidban vittél le a dombon. Hideg volt és te átöleltél engem jó szorosan és ettől azt éreztem, hogy én vagyok az egyedüli nő a világon.
Azután a nap után valami megváltozott benned. Tele voltam reménnyel és izgatottsággal, hogy folytatódik tovább ez a spontán szerelem kettőnk között. De te eközben távolságtartó lettél. Minden héten egyre távolságtartóbb lettél. Már kevesebbet kerestél, azt mondtad, “elfoglalt” lettél és már nem tudsz annyi időt velem tölteni. Én elfogadtam az összes kifogásodat és továbbra is abban a hitben ringattam magam, hogy biztosan csak “elfoglalt” vagy.
De aztán több hétnyi hamis reménykedés és hazugság után tisztává vált bennem, hogy te nem akartad ezt a spontán szerelmet. A barátaiddal voltál esténként vacsorázni. Igen, nagyon “elfoglalt” lettél.
Miért lettél távolságtartó? Attól féltél, hogy ez a szép, ami köztünk volt, valósággá válik? Hogy azt akartam, hogy a lovagom légy, vagy még ennél is több? Nem voltam neked elég jó? Úgy gondolod, hogy nem voltam elég csinos? Vagy nem tetszettem a családodnak és barátaidnak, amikor bemutattál nekik? Féltél a párkapcsolattól? Vagy csak a velem lévő párkapcsolattól féltél? Nem voltam annyira jó, mint az előző lány?
Hónapokig kérdezgettem magamtól ezeket a kérdéseket. Soha nem fogom megtudni, mi volt az, ami kettőnk között volt. Gondoltál egy pillanatra is arra, hogy szeretnél valakivel is együtt lenni? Eszedbe jutott valaha is, hogy rendkívüliek vagyunk együtt?
Az, amikor az ember bármilyen módon megváltozik egy kapcsolatban, kérdéseket vet fel bennünk. Ez arra késztet minket, hogy megkérdezzük saját magunkat és a másik embert, mert olyan módon érinthet minket, hogy téveszmék lehetnek a fejünkben.
Nem bántottál meg. Zűrzavarban hagytál engem. De ha legalább azt tudnám, hogy az én hibámból váltál távolságtartóvá. Hogy ez az én személyiségem miatt volt-e, hogy leléptél?
Vagy egyszerűen csak rossz időben, rossz helyen voltunk?
Szerintem soha nem fogom megtudni.
Fotó Marc Schaefer
