Tökéletes voltál. Nem azzal kapcsolatban, hogy nem voltak hibáid, hanem azzal kapcsolatban, ahogyan én teljesnek éreztem magam melletted.
Előtte félig üres pohár voltam. Mindig valakit kerestem, aki összerakja a kirakós játékot bennem. Aki a hosszú napokat röviddé varázsolja. Ez voltál te nekem. Tökéletes voltál abban, amire nekem volt szükségem.
Soha nem tudtam, milyen érzés ilyen szeretettel megtelnem. Libabőrössé válni egy érintéstől, vagy elolvadni egy szemkontaktustól. Majdnem gyermeki érzés volt szerelmesnek lenni, mert soha nem kuncogtam még ennyire egész életemben.
Minden percét élveztem annak, amikor szerelmes voltam beléd, mert sokkal több volt a szónál “Szeretlek”. A higgadtságot és békét átjáró érzés volt. Késztetés volt bennem, hogy szorosan tartsam ezt meg és soha el ne engedjem. Mindent felemésztő érzés volt és nem akartam mást, csak ezt érezni a hátralévő életemben.
Tökéletes voltál abban, hogy különlegesnek érezzem magam mindenben, anélkül, hogy bármit is túl erősen próbáltam volna; és talán ez volt a fontos része ennek: túl könnyű volt szeretnünk egymást. Mintha arra lettem volna rendeltetve, hogy téged szeresselek és a pillangók soha nem repülnek el, és csak remélni tudtam, hogy ez igaz.
Ugyanolyan intenzitással vitáztunk és mentünk át a nehéz dolgokon is, mint amennyire boldogok is voltunk együtt, de ez sem kérdőjelezett meg minket. Minden nap téged választottalak, amikor felkeltem. Minden nap és minden héten azt választottam, hogy téged szeretlek és sosem bántam semmilyen áldozatot hozni az érdekedben. Mert tudtam, hogy te mindet megérsz.
Nem volt mindig könnyű szeretni téged, de helyes volt szeretni téged, és te tökéletes voltál abban, ami számított nekem.
Fotó Brooke Cagle
