Kétféle embertípus létezik ebben a témában- azok, akik megnyerik a szakítást, és a hazugok.
Tudom, tudom. A kapcsolat nem játék. A szakítások nem rájátszások. Az igazi boldogság ott kezdődik, ahol abbahagyod hasonlítgatni saját magad más emberekhez a múltadból és valóban továbblépsz.
Na most, ez nem természetes jelenség, sajnos. Beszéljünk egy kicsit a győzelmekről és a kudarcokról.
A mai világban a legtermészetesebb és legáltalánosabb győzelem egy kapcsolatból való kilépéskor az, ha valaki már úgy szakít, hogy már talált egy másik partnert. A legáltalánosabb kudarc pedig ennek az ellenkezője.
Ez általában elégnek bizonyul. Kivéve, hogy a legegészségtelenebb dolog ez.
Továbblépni azt jelenti, hogy visszakapod önmagad. És ha ezt csak azon az úton találod meg, hogy valaki mást találj magad mellé, nagyobb a problémád, mintha vesztesként jönnél ki egy kapcsolatból.
A továbblépés igazi mércéje nem az, hogy már rögtön bele is lépsz egy új párkapcsolatba, csak hogy szakíthass a mostaniban, hanem az, hogy olyan módon lépsz tovább, hogy a saját életedbe fektetsz be, hogy tisztázd gondolataidat. Arról van szó, hogy saját magad hozod meg a döntéseid, saját magad valósítod meg a vágyaidat, átéled a nagy és fontos változásokat, amikre szükséged van anélkül, hogy azon kellene aggódnod, hogy az exed mit gondol.
A legutolsó hosszú párkapcsolatomból való szakítás után majdnem 2 évvel később azt feltételeztem magamról, hogy talán még mindig nem tudtam továbblépni, mert szingli maradtam. Randikra elmentem, de sosem lett ezekből párkapcsolat. Visszavettem, de azért alkalmi találkozásokra vevő voltam. Az életemet és magamat haladásban tartottam, találkozókról találkozókra mentem és azt hittem, hogy az érdeklődésem hiánya a komolyabb kapcsolatok irányába azért van meg, mert még mindig nem vagyok túl az exemen.
Amíg egy nap belebotlottam az exembe az utcán és rájöttem, hogy inkább meg sem ismerkedtem volna vele.
Valahol a továbblépésben, életpálya módosításban, több hónapnyi utazgatásban és személyes feltöltődésben egyszer csak úgy döntöttem, hogy nem leszek többé összetört szívű. Újra boldog lettem, saját magamnak köszönhetően. És a tovább lépésem ezen módját a legjobban az mutatta meg, hogy milyen helyes döntés volt, amilyenné váltam.
És ez mind anélkül történt meg, hogy rögtön valaki másba beleszerettem volna. Mind anélkül történt meg, hogy megváltozott volna a kapcsolati státuszom, anélkül, hogy egy hétvégi nyaraláson vettem részt valakivel, vagy éppen anélkül, hogy az új partnerem bemutatott volna a családjának.
Továbblépni nem azt jelentette számomra, hogy rögtön összejövök valaki mással. Azt jelentette számomra, hogy foglalkoztam saját magammal.
Például elköltözni egy új lakásba és úgy berendezni, ahogy nekem tetszik. Elköltözni egy új városba és megismerni valami újat. Szorgalmasan túlórázni. Utazgatni. Új kihívások elé állni folyamatosan. Saját lábra állni, egy saját stabil világot kreálni, ami az enyém. Magamnak.
És ha ezt nem nevezhetjük tovább lépésnek, akkor nem tudom, mit nevezhetünk annak.
Az igazság a tovább lépéssel kapcsolatban, hogy nem jelenti ugyanazt mindannyiunk számára. Valakinek azt jelenti, hogy kapcsolatból kapcsolatba lépkedve rögtön beleszeret az új partnerébe. Valakinek pedig azt, hogy felépít magának egy független életet és saját magától várja a boldogságot, nem valaki mástól. Ezer különböző módon haladhatunk előre új szakaszokba életünkben és senki nem csinálja pontosan ugyanúgy, mint a másik.
De a legvégén, a továbblépés egy dolog egyszerű mércéje – ha újra pozitívan tudsz visszatekinteni az exedre.
Ha a gondolataid már rögzülnek rajta, ha már nem azon álmodozol, bárcsak együtt maradtatok volna. Ha az életed finoman és határozottan jobb és nagyobb volumenű dolgok felé irányul és a fókuszod kizárólag ezen van.
Az igazság, hogy megnyerni egy szakítást azon a napon lehet, amikor már nem törődsz azzal, hogy véget ért a kapcsolat.
Mert az, hogy mi történik veled most, sokkal érdekesebb és fontosabb, mint az, hogy mi történt veled tegnap.
Ha már félrelépsz, legalább ne hidd, hogy idióta vagyok.
Fotó Marko Novakovic
