Lassan megtanulom, hogy ne legyek olyan szigorú magammal. Teljesen rendben van, hogy időre van szükség ahhoz, hogy megszabaduljak a nehéz bőröndjeimtől. Rendben van, ha nem mindig cselekszem helyesen. Oké, ha a nap végén látom a hibáimat. A tökéletesség lehetetlen dolog. Azok a mércék, amiket magam elé tartok, olyan magasan vannak, hogy nem tudom elérni őket. Ezért vagyok állandóan frusztált magammal kapcsolatban és azt érzem, nem tudok eleget tenni magamnak.
Lassan megtanulom, milyen nehéz arra kérni magamat, hogy megelégedve érezzem magam, hogy azt érezzem, termelékeny voltam.
Sokkal könnyebb örülni más kisebb sikereinek is, mint saját magam eredményességét nyugtázni még akkor is, ha az enyémek mérföldkövekkel magasabbak. Nehéz hátra lépni egyet és megcsodálni magamat, hogy jó munkát végeztem.
Lassan megtanulom, hogy más emberek nem kötelesek nekem második esélyt adni – de én sosem tudom abbahagyni a magamnak való esély-adogatásokat. Soha nem adom fel. Sosem veszítem el saját magamba vetett hitemet. Folyamatosan fejlődnöm kell. Folyamatosan jobb emberré kell válnom saját magamnál, mindig kedvesebbé, mindig kifinomultabbá.
Lassan megtanulok hátralépni és rájönni, hogy nem ez a legrosszabb dolog a világon. A gyógyulás nem egyenes irányú. Nem úgy működik, hogy minden nap egy kicsit jobban leszel, amíg teljesen meg nem gyógyulsz. Jobban leszel, aztán lesznek akadályok, azokat leküzdöd és jobban leszel. És ez teljesen rendben van. Ne gondold azt, hogy egy rossz nap az visszaesés. Ne gondold, hogy hibáztál, csak mert elsőre nem mennek a dolgok. Még ha úgy is tűnik, nem haladsz, az nem jelenti azt, hogy nem csinálsz semmit. Talán legközelebb keményebben dolgozz rajta. És ha ez sikerül, a következő célodon még jobban.
Lassan megtanulom, milyen nehéz betartani az erkölcsi szabályokat, hogy helyesen cselekedjek, hogy jó ember legyek. A legtöbb esetben a legkönnyebb dolog a helytelen utat választani, a rövidebb utat választani, ami gyors javulást ígér. Nem lehetsz túl szigorú magaddal, amikor hibát követsz el, mert hibát mindenki követ el. De dolgozni mindig lehet azon, hogy legközelebb ne kövesd el. És ettől még a hibád nem állít meg a fejlődésedben. Mindig tanulhatsz a hibáidból. És mindig ki tudod őket javítani.
Lassan megtanulom elengedni a múltbeli kudarcokat. Addig, amíg képes vagyok tanulni a hibáimból, nincs okom arra, hogy bennük éljek és utáljam magam miattuk. A legrosszabb hibáim már a hátam mögött vannak – az egész világ viszont előttem van.
Az úton talán fogok még hibát véteni, de akkor is sokkal érettebb, bölcsebb és tisztábban gondolkodó vagyok, mint előtte valaha. Akármilyen kihívás is várjon még rám az utamon, készen állok rá!
Fotó Matthew Brodeur
