“Hiányzol. Rájöttem, szeretlek. Ezért, kérlek gyere vissza hozzám.”
Meghökkentő, de elfutottam előled – nem volt végállomásom; egyszerűen elfutottam és hagytam, hogy a lábaim odavigyenek, ahova akarnak.
A parkba vittek – abba, ahova közösen jártunk.
Visszajöttek az emlékek – a nap, amikor találkoztunk, a nap amelyiken az első randink volt, és a nap, amelyiken kijelentettük, hogy most már összetartozunk.
Mintha egy moziban lettem volna – láttam magunkat beszélgetni, nevetni, futni, szeretni. Felismertem milyen boldog pár voltunk és azon tűnődtem, mi történhetett velünk?
A szívem boldogságot érzett mialatt ezeket az emlékeket nézegettem. Már épp futni akartam vissza hozzád, hogy megmondjam, visszafogadlak az életembe, amikor hirtelen a színhely megváltozott – sötétté, ködössé és hideggé vált -, és akkor sírni láttam magam, magányosan.
Láttam az alkalmakat, amikor harcoltunk, amikor azokat a szörnyű szavakat dobáltad hozzám, amelyek tőrként hatoltak át a bőrömön a szívembe – azokat az időket, amikor sírtam előtted, mert nem akartam, hogy szétváljunk, de te elfordultál és elsétáltál megbánás nélkül az arcodon.
Na és amikor ezekre visszaemlékeztem, megállítottam a filmet.
Nincs az a szép emlék, ami okot adjon arra, hogy újra együtt legyek veled.
Többet adtál könnyeknél. Félelmet adtál – félelmet, hogy akárki is szeressen engem, mert azt éreztetted velem, hogy soha sem vagyok elég. Kételyeket adtál – kételyeket azzal kapcsolatban, hogy bárki is közel álljon hozzám. Megutáltattad velem saját magamat, mert azt hittem, ha nem tudom boldoggá tenni azt, akit szeretek, ki akarna valaha engem választani?
Most már kijelenthetem, a szép emlékeinket szeretem, de téged már nem szeretlek – lezártam az életemnek ezt a korszakát, sokkal jobban érzem most magam és folytatom, immáron nélküled. És tudom, hogy egy nap valaki viszonozni fogja azt a szeretetet, amit mindenki másnak adok.
És ugyanez fog veled is történni, csak légy türelmes.
Tedd magad boldoggá – mert velem már soha nem lehetsz újra boldog
Hogyan éljük túl a viharokat és a szenvedést?
Fotó Peter Miranda
