Az önmagunkkal való igazi törődés gyakran nem áll kellemes dolgokból.
Például olyanokból, mint készíteni egy táblázatot abból a célból, hogy átlássuk a tartozásainkat; vagy átnyomni magunkat a reggeli rutinokon és egészséges (ami nem mindig finom) ételt készíteni, meginni azt a zöld turmixot, vagy azt a másfél liter vizet, még ha nem is esik olyan jól; és nem pedig elfutni a problémák elől és ehelyett a figyelmen kívül hagyást választani megoldásnak.
Gyakran a legkellemetlenebb dolgokat kell megtennünk. Olyanokat, mint végigizzadni egy edzést hulla fáradtan; vagy megmondani egy számodra mérgező “barátnak”, hogy nem akarsz vele többé találkozni. Másodállást vállalni és pénzt gyűjteni arra, hogy meg tudj valósítani egy célt. Olyan életet felépíteni, amiben nem merülsz ki állandóan.
Az a világ, amelyben az önmagunkkal való törődés egy divatos téma, beteg világ.
Az önmagunkkal való törődés nem valami olyasmi, amit akkor csinálunk, miután már annyira kimerültünk, hogy szükségünk van valami utolsó lehetőségbe való kapaszkodásra egy könyörtelen belső nyomástól vezérelve.
Az önmagunkkal való törődés VALÓJÁBAN nem habos torta, hanem egy olyan élet tudatos és folyamatos építése és fenntartása, amiből nem kell kiszállnunk, ha kimerülünk, mert nem merülünk ki tőle.
És gyakran olyan dolgok megtevéséből áll, amit a legkevésbé szeretnél tenni.
Gyakran abból áll, hogy rá kell néznünk hibáinkra és csalódottságunkra, és aztán új stratégiát kidolgozni rájuk, hogz többé ne történjen meg velünk. Ez természetesen nem elégíti ki a közvetlen vágyakat. Ez elengedi őket. Ez valami új választása. Gyakran csalódás emberekben – de felismerés. Áldozat bizonyos esetekben. Egy olyan élet élése, amit más nem tenne meg, mert lusta hozzá – szóval nézz rá, hogy olyan életet élhetsz, amit más nem tud, mert nem képes rá.
Hiteles élet, de nem a “normális”, társadalom által kitalált. Végcélja pedig nem az, hogy abszolút lépést tarts a hamis barátokkal, vagy mások elvárásainak felelj meg. Ez annak felismerése, hogy szorongásodnak mekkora része származik abból, hogy nem vetted eddig észre, mekkora potenciál rejlik benned; és annak felismerése, mennyire agymosottá változtattak korábban.
A napjainkban nagyon divatossá vált “önmagunkkal való törődés”-ben sok nő nagyon jó…. “Pontosan számoltad ki az alapanyagokat az acai tál elkészítéséhez?” “A gyertyákat, amiket a nappalidban látok, organikus szójából készítettek kézzel, vagy csak egy tömeggyártmány, sima viaszból?”
Ha azt tapasztalod, hogy rendszeresen elkényezteted magad a “fogyasztói” önmagunkkal való törődésben, az azért van, mert el vagy távolodva a tényleges és igazi önmagunkkal való törődéstől, aminek nagyon kevés köze van magad kényeztetéséhez, és nagyon is sok köze van ahhoz, hogy arra neveld önmagad, hogy olyan döntéseket hozz, amik a hosszú távon fenntartható jó fizikai és mentális állapot felé terelnek.
Rendben van, ha ott tartasz most, ahol tartasz
Ez nem a nyugtalan és zaklatott, céltalan életed likőrökbe fojtott önpusztító formában való élése és a halasztgatások korszaka. Ez annak megtanulása, hogyan állítsd le magad arról, hogy örökösen veszélybe kerülsz és fixálgatnod kell magad; annak megtanulása, hogy elkezdj végre igazából törődni magaddal… és megtaláld és kivágd azokat a dolgokat az életedből, amikkel állandóan csak a felszínt javítgattad.
Azt jelenti, hogy hős vagy a saját életedben és nem egy áldozat. Azt jelenti, hogy újra kell alapoznod az életed, amíg a mindennapjaid olyanná nem válnak, hogy nincs már szükség terápiára a belőlük való kigyógyuláshoz. Már nem azt az életed választod, ami jól néz ki, hanem azt, amiben egy idő után jó érzés is élni. Feladni kényelmes és bizonyos egoista dolgokat, hogy legyen időd másoknak is segíteni. Őszintének lenni, még ha emiatt sokan el is fordulnak tőled. Ez a saját igényeidnek való megfelelés, nem pedig az idegesítő és másoktól függő megfeleltetési kényszer.
Olyanná válni, akivé akartál válni és eredendően születtél.
Azok pedig, akik szerint az élet habos tortából és élvezetekből áll – soha nem szabadulnak ki.
Fotó Ellieelien
