Mindig azt kérdezed magadtól, hogy mi a célod ebben a világban? Egyik dologból a másikba kezdesz bele, folyamatosan magadat keresve, vagy próbálod keretekbe bele illeszteni magadat? Évek teltek el így és közben állandóan elveszettnek érezted magad, azt gondolva, ez a világ nem neked való, talán valahova máshova tartozol? Sokáig a saját buborékodban éltél és napról napra olyan dolgokon álmodoztál, amikre vágytál, de soha nem kaptad meg? Így akarom leélni az egész életedet?
Soha nem fogjuk megtalálni azt a világot, amibe tartozunk. Nekünk kell ezt magunknak megteremtenünk! Mit jelent igazából az, hogy élni? Mit jelent az élet pillanatainak kihasználása? Mit jelent tényleg megélni a pillanatot? Mit jelent elérni a boldogságot? Mit jelent sikeresnek lenni?
Nincs rá kitalált séma, mit vagy hogyan. Meg kell találnod azokat a dolgokat az életedben, amik erőt adnak, amiktől azt érzed, hogy képes vagy élni, hogy képes vagy megvalósítani a vágyaidat; dolgokat, amik boldoggá tesznek. A boldogság a célunk megvalósítása felé vezető út, és nem maga a végállomás.
Olyan emberekkel vedd körbe magad, akiktől többnek érzed magad – senkinek sem tartozol magyarázattal az életedért, vagy a gondolataidért. Engedd el a negatív dolgokat és magad alkoss véleményt, mert számodra – és mások számára is – saját véleményed elég fontos ahhoz, hogy meghallgasd. Na most, ez nem feltétlenül könnyű feladat így elsőre, DE NAGYON MEGÉRI!
Kérdezd meg magadtól: Mit szeretek leginkább csinálni? Mik azok a dolgok, amik igazán megmosolyogtatnak? Mitől érzem azt, hogy jobban szeretem saját magamat? Hogyan tudok egy olyan életet teremteni, amiből nem akarok folyton kiszállni? Milyen adott lehetőségeim vannak ahhoz, hogy mindegyiket ki is használhassam?
Az élet az, amit mi magunk megteremtünk benne. Semmi sem kézhez kapott.
Az egész életünk egy nagy, üres lap és az lesz benne, amit mi magunk rá rajzolunk, vagy ráírunk.
Világunk megteremtése bennünk kezdődik. Azzal a gondolattal kezdődik, hogy elhisszük magunkról, hogy képesek vagyunk megteremteni ezt. És akkor majd lesz egy hely, ahova tartozónak érezzük magunkat.
Fotó Toa Heftiba