Ez a cikk azoknak a nőknek szól, akik folyamatosan azt érzik, soha sem elegek. Azoknak a nőknek, akik folyamatosan azt kérdezik maguktól, mikor elég. Azoknak a nőknek, akik kételkednek abban, vajon megtalálják-e lélektársukat. Azoknak a nőknek, akik azon tűnődnek, hogy jó feleségek, anyák, testvérek, lányok-e. Azoknak a nőknek, akik a fejlődésre és a karrierük csúcsáért epekednek. Azoknak a nőknek, akik azon gondolkoznak, hogy a dolgok valaha jobban fognak-e menni, mert a mostani korszak nehezebb, mint valaha.
Értem én. Én is voltam ebben, mint mindannyian. Folyamatosan az érvényesülésre törekszünk bizonyos mértékig, de ezzel kapcsolatban az a probléma, hogy nem elégítjük ki magunkat ezzel soha. Sőt, még bizonytalanabbá tesz minket, mert az értékünk megítélését, önszeretetünket valaki más kezébe bocsátjuk.
Odaadjuk másnak a kulcsot és a vezetőülést az életünkben, mikor nekünk kellene vezetni azt, és nekik utasoknak kellene lenniük.
A forgatókönyv: felkeltél és kinyitottad a szemed egy napon. A nap átsüt az ablakodon. Az elméd tele van gondolatokkal: határidős munkák, találkozók barátokkal vagy a családdal, vagy jelenlegi tervek, amiket meg kellene valósítani és azon tűnődsz, van-e minderre elég idő és egyáltalán beleférne-e még valami új dolog is. A gondolatok úgy folynak át az elméden, mint a víz a csapból és nem lehet elzárni. És erős késztetésed van arra, hogy inkább visszacsukd a szemed és visszamenj aludni, hogy elmenekülj ezek elől a gondolatok elől és bármilyen emberi kapcsolattól a nap folyamán, mert egyszerűen nem érzed át az egészet. Volt valaha is ilyen reggeled? Azt gondolom, bizonyosan.
Azt gondolod, a dolgok várhatnak holnapig, nem igaz? Még egy nap belefér. Rossz döntés. Valójában fel kell kelned, és átnyomni magad a napodon, mert így soha sem változnak meg a dolgok, ha az ágyban maradsz és álmodozol. Semmit nem érhetsz el az életben, ha nyugton maradsz. De néha ki akarunk szakadni a világból, ha csak egy napra is. Olyan sokat teszünk a karrierünkért, a szeretteinkért és a kedvteléseinkért, hogy a végén teljesen belefásulunk. És azon tűnődünk, vajon megéri-e. Azon tűnődünk, mennyit bírunk még el. Emiatt kezdjük el aztán megkérdőjelezni saját magunkat. Belefáradunk és frusztrálttá válunk és neheztelünk a körülöttünk legközelebb lévőkre. Ezt nem mindig ismerjük fel és nem kerülünk tudatába. Őszintén, addig nem vesszük észre, hogy valami nem kerek, amíg valaki ránk nem szól, hogy lépjünk hátra egy lépést.
Ez az a pillanat. Ami totál kiüt minket. És akkor ráeszmélünk, hogy talán újra kellene értékelnünk saját magunkat. Ugyanúgy kellene saját magunkat is szeretnünk és törődnünk magunkkal, mint ahogy másokkal is tesszük ezt. De nem is tudjuk, hogyan kell ezt csinálni, igaz?
Nos, ezen dolgoznunk kell nap, mint nap, de ha még nem is tudjuk, hogy kell, legalább meg kell próbálni, legalább el kell kezdeni. És majd útközben rájövünk. A mai világban, nőként nagyon nehéz – mikor folyamatosan meg kell felelni 100%-ban minden területen és még emellett magunkkal is ugyanúgy törődjünk. Hogy találjunk időt és energiát minderre? Már maga a gondolat is elrémiszt, de biztosíthatlak róla, abszolút meg lehet tenni.
Ha az a nő vagy odakint, aki próbálja elfogadni önmagát, emlékezz erre: elképesztő és gyönyörű vagy. Céljaid vannak az életben és abszolút remekül csinálod a dolgokat. Akármilyen problémákkal is küzdesz meg jelen pillanatban, nem fognak legyőzni. A múltad formált olyanná, aki most vagy. Nem vagy elakadva. Erősebb vagy, mint a kétségeid. Bátor vagy. Méltó vagy. És teljesen jó vagy olyannak, aki most vagy. Ne veszítsd el ezt a nézőpontot. Hallgass a szívedre, amikor az pihenésre figyelmeztet. Maradj összhangban az elméddel és testeddel és add meg nekik azt, amire szükségük van. Tekerd fel a hangerőt a zenén. Idd meg nyugodtan a reggeli kávét, vagy teát a napfelkeltével együtt, mielőtt még felkel a családod, vagy a világ. Vessz el egy jó könyvben, vagy akár egy TV show-ban. Írj le mindent, amiért hálás vagy az életben. Szerezz millió emléket és csinálj olyan dolgokat, akár a legkisebbeket, amik örömöt hoznak az életedbe.
És azokban a pillanatokban, amikor úgy érzed, nem szeretnek és nem érsz semmit, nézz a tükörbe és mondd magadnak “Erős vagyok. Értékes vagyok. Szeretnek. Elég vagyok olyannak, amilyen vagyok.”
Bízz bennem, ha azt mondom, hogy a dolgok mindig jóra fordulnak
Ne üldözd a szerelmet, inkább találd meg önmagad!
Fotó Valentin Salja
